Differenciál diagnózis egységes silling

Átdolgozott finanszírozási eljárásrend tervezet

Differenciál diagnózis: Régen a differenciál diagnózis kritériuma a 6 hónapos tünetcsoport
fennállása volt. Az 1 hónap utáni diagnosztika szakmailag nevetséges, világosan magában
hordozza a diagnosztikai hibák nagyon komoly előfordulásának növekedését, egy ilyen diagnózis
kiosztása pedig növeli a stigmát, predesztinál. 1 hónap alatt projektív eljárásokkal (Szondi), papír-
ceruza személyiségtesztek (MMPI), agyi képalkotók (CT, FMRI- nem diagnosztizálható az sch,
hanem csak PET-tel, amiből az országban jelenleg kb 2 van és éveket kell várni rá). A hebefrén
szkizofrénia diagnózis, kb. minden 2. szétesett művészre ráhúzható, de ők nem lesznek előrébb a
depo-val, stb.
Gyógyszerelés: A cukorbetegség, a súlyos elhízás,a fogak kihullása valóban látványos mellékhatás,
olyannyira, hogy egyénekre lebontva megmondható, hogy ki melyik típusú (leponex, zyprexa, stb.)
antipszichotikumot fogyasztotta. Az ezen szerek csökkentését pedig gyakorlatilag a kliensek nagy
arányánál súlyos depresszió követte.
Etikai irányelveken túl - informed consent (Helsinki nyilatkozat óta alapelv): A klienseknek joga
volna tudni az antipszichotikum mellékhatásokról a kezelés megkezdés előtt (impotencia,
meddőség, torzszülött utód a terratogén hatás miatt). Az orvos informálhatná a beteget és az
akkor szabadon hozhatna döntést (szabad akarat).
A pszichoterápiák, mozgásterápiák, nonverbális terápiák miért nem kapnak teret a protokolban?
Olyan "szabályokat" olvashattunk itt, amikről nem is volt tudomásunk. A II. gen. AP-oknak
kétségtelenül kedvezőbb a mellékhatásprofilja, nem nagyon érthető, miért nem lehet elsőként
választandó készítményként felírni. Harangozó doktornővel is egyetérthetünk a psychosoc.
támogatás fejlesztésének ügyében. Még egy apróság: a clozapin valóban szoros vérkép kontrollt és
gyógyszerszint-monitorozást igényel, akárcsak pl. a lithium, hogy csak a psych. gyógyszerek közül
említsünk példát (a clozapine terápiás tartománya 1 mikrogramm pro liter, a 2 már toxicusnak
számít).
A clozapinnal (Leponex) kapcsolatban sok éves tapasztalat van. A terápiás adagja legalább 150-
250 mg naponta. A gondozóban a kórházban beállított dózist szokás adni, rendszeres vérkép-
vizsgálat mellett.
3 év után Egy idő után tolerálhatatlanná válhatnak a a mellékhatások (súlyos elhízás,
fáradékonyság, alvászavar), a napi életvitel teljesen felborulhat. A mellékhatások miatt sokan
megtagadják a további gondozói kezelést.
Sajnos az "ébredő" beteg az egészségügyi ellátórendszerre plusz terheket ró és nincsenek
felkészülve a problémára. A kontroll fenntartása okán, megoldásként depo antipszichotikum
készítményt, - mint alternatív megoldást - alkalmaznak, leállítják a szájon át szedhető, orális
készítményeket. A felhasználó kiszolgáltatott helyzetben van, erején, kitartásán múlik, hogy a
depo kezelést vissza tudja-e utasítani!
Megoldásként lehet, hogy az antipszichotikumok mellékhatásait (elhízás, cukorbetegség, stb.), a
felhasználó ez irányú panaszait az egészségügyi ellátórendszernek komolyan kell vennie, a beteget
partnerként kezelve, egyéb megoldásokat is keresve (pl. pszichoterápia) kell az egyensúlyi
állapotot, együtt, közösen megtalálni. Amikor csak lehet, kis anyagcsere-kockázattal járó
antipszichotikumot kell alkalmazni.
A szkizofrénia diagnózissal élők várható élettartalma 20-25 évvel kevesebb a teljes populáció élettartalmánál, ennek a rossz statisztikának okai elsősorban az antipszichotikumok okozta mellékhatások és a kilátástalan, bíztató távlat nélküli élethelyzet. Dr. Balczár Lajos és dr. Silling Tibor véleményével egyetértünk: „Összességében a tervezetet-- a korábbi dementia centrumokhoz hasonlóan-- financiális és nem szakmai szempontok alapján állították össze megítélésünk szerint. Bevezetése a schizophren betegek kezelhetőségét indokolatlanul bonyolulttá, vélhetően több esetben lehetetlenné teszi. Az ellátást indokolatlanul az intézményi vonal felé viszi. Sok beteg nem fog elmenni a gyakran akár 100 km távolságban lévő, a progresszivitási lépcső II fokán lévő osztályra, a mentőszolgálat pedig aligha vállalja szállítását. Miért gondoljuk, hogy ezen az osztályon egy akár friss szakvizsgával rendelkező szakorvos, aki a beteget még sosem látta, egy rövid vizsgálat-- vagy befekvés??-- alapján jobban meg tudja ítélni a terápiáját, mint az őt, akár 20 éve ismerő kezelő orvosa? Azt gondoljuk, hogy néhány indokolatlan beállítás, vagy kombináció–ami egyébként esetileg ellenőrizhető–nem indokolja ezt a szigorítást, ami ennek a „kényes” beteg csoportnak a részbeni ellátatlanságát eredményezheti. Az ő újbóli kezelésbe vonásuk költsége meghaladhatja a „spórolás” összegét. Ambuláns oldalról a tervezet újra gondolását javasoljuk a fentiek alapján.” A betegek nem kapnak pszichoszociális támogatást, amely pedig jelentősen leszoríthatja a gyógyszer-igényt és legtöbbször emiatt nem is kellene depot. A pszichoszociális gondozás hiánya a legtöbbször a gysz-adag emeléséhez és polipragmáziához vezet, és a gysz fogy csökkentését a pszichoszoc ellátás irányelveknek megfelelő kiterjesztése eredményezheti. Ez jelenleg nem finanszírozott. Indokolt volna a két intézkedést összehangolni.

Source: http://www.pef.hu/pef/resources/documents/differencial_diagnozis_egyseges_silling.pdf