2010apr.indd

ÉRTESÍTŐ
Demokratikus Közéletért Alapítvány
XVI. évf. 4. sz., 2010. április
Közhasznú Szervezet
megjelenik havonta
Internetcím: http://bajnok.hu/ertesito • E-mail: pista@bajnok.hu
többi között, hanem az „ünnepek ünnepe”, a feltámadás misztériuma, amelyben Krisztushatalmas erejével összetörte a halált.
Kegyelemteljes húsvéti ünnepeket kíván
minden olvasójának, hozzátartozóiknak
2010 húsvétján
Ne ócsárold ellenfeled
– jövőbeli szövetségesed, barátod
A politikában minden lehetséges. Sok minden előfordul, amire nem számíthatunk. Azt már tudjuk, hogy ezen a területen nincs hűség, örök barátság, örök ellenség, hála stb. – csak a
mindenkori érdek a meghatározó elv. Ennek bizonyítására megemlítek a közelmúlt esemé-
nyeiből néhányat. 1990-ben az MSZMP leghangosabb, legmegátalkodottabb ellensége az
SZDSZ volt. 1994-ben már szövetségese, a hatalomban társa lett. Említhetem az MDF-et
is. Korábban az SZDSZ ellenfele volt, mára szövetségese lett. A pártok általában elnöküket
jelölik miniszterelnöknek – ma az MDF miniszterelnök-jelöltje Bokros Lajos, régi MSZP-s
ellenfelük. De a másik oldal sem panaszkodhat hasonló esetek hiányára: 1990-ben a Fidesz
az SZDSZ kistestvére volt (ezért még ma is sok liberális vezetővel büszkélkedhet). A pápalá-togatást cápalátogatásnak csúfolta, ma a keresztény KDNP párttársa lett (kettős párttagság révén), látogatást tett a pápánál, az egyházi iskolák érdekeinek védelmezője. A közös pártban a Fidesz a tömegpártot, a KDNP (mint világnézeti párt) a keresztény világnézetet képviseli.
Ezért merem leírni, hogy legyünk óvatosak, ne akarjunk ellenfeleinkből ellenséget csi- nálni, őket útszéli stílusban minden rossznak bélyegezni, mert lehet, hogy szövetségesünk, barátunk lesz. A választási kampány a választásokig egyre durvább hangúvá válik, ezért is jeleztem az előző havi Értesítőben Juhász Gyula versével, hogy „a gyűlölködőktől és köpkö-dőktől ments meg minket, Jézus.” Sajnos már előfordult neves irodalmár tollából, hogy olyan stílusban írta le véleményét az ellenfél képviselőjelöltjéről, amit egy kocsistól sem várnánk el. A kortesbeszédekre – de ál-
talában a politikusok munkájára – nem a hitbuzgalmi tevékenység jellemzői érvényesek. Sőt
azt sem várhatjuk, hogy a tisztelt politikusok a keresztény etika szabályai szerint cseleked-
jenek, beszéljenek, de azért mint embertől elvárható, hogy olyan hangon szóljon másról,
amit maga is elvár mástól. Nem utolsó sorban az ócsárolást azért sem ajánlom senkinek,
mert ha szövetséges, barát lesz az ellenfeléből – hogy fognak egymás szemébe nézni.
Ma is időszerű gondolat
(Jelenlegi és az eljövendő új miniszterelnöknek) Ma az életnek egyetlenegy konjuktúrája van: a bátorság. Ma a legmélyebb sikerű mód- szer: a heroizmus. Ma az egyetlen védő és alkotó egység: a mozgósított magyar öntudat. Aki mindig hátrál, mindig lemond, mindig a gyávaságot tartja megmaradása biztosítékának: az elvész a világ megvetésében, és könnyű zsákmány elnyomója számára. Hívjuk fel egy nagyarányú, széles emberségű kulturális, gazdasági, szociális politikával a magyarság ön-tudatát az önvédelem, a megújhodás nagyszerű harcára a világ fi gyelme előtt és találjuk meg a közös életérdek, a közös életvédelem útját a kis nemzetekkel.
Miniszterelnök Úr: kívül és belül ellenségek fenekednek a magyarságra, és lelkévé akarják igézni a végső circumdederumot. De higgye meg, Miniszterelnök Úr: sohasem álltak na-gyobb lehetőségek a magyar megújhodás, a magyar megmaradás számára, mint most. Csak bátran bele kell kondítanunk a világ lelkiismeretébe: hogy élni akarunk, s hogy ez az élet mindig szélesebb ölelésű egyéni kultúrát, mindig több életet és munkát biztosító szociális igazságtételt jelent, és mind több védelmet és fejlődést biztosító együttműködést a kisebb nemzetek számára. És megölhetetlen alapelvünk legyen: inkább szenvedni, mint lemondani.
Miniszterelnök Úr! A félénk ember is csak a sírig él, s a legéhesebb érdek is csak a temető előtt eszik. Van értelme hát félni, van értelme tiszavirág-érdekek megkötő rabsá- ÉRTESÍTŐ
gában élni, mikor heroizmusunkkal az utánunk jövők végtelen sorának bátor biztonsága, önzetlenségükkel, helyesebben: örökebb, egyetemesebb önzésünkkel millió és millió böl-cső megelégített életérdeke lehetünk? Miniszterelnök Úr, az, aki e sorokat alázatosan és szeretettel, könyörögve és bizakodva Ön elé terjeszti: Már az évek, szenvedések, tapaszta-latok behavazott Mont Blanc-járól látja az életet. Már nincsen éhsége, szomjúsága önmaga számára, s minden élet egyetlen halálon túlmutató szeretet egy gyalázatosan megcsalt, könyörtelenül kitermelt, csodálatos nyelvű, mély kincsű és végtelen emberségű nép iránt. Mit lehetne alkotni ezzel a néppel, ha vérének, lelkének gyermekei építenék sorsát! És most, hogy ezek a könyörgő sorok kiszakadtak aggódásomból: mintha látnám száz- és százezreit az apró, alázatos magyar paraszti házaknak, a kis magyar paraszti bölcsőknek. És mintha a millió magyar bölcsőben pihegő édes kis lehelet egy hatalmas széllé egyesül-ne, a történelem egy roppant indító akaratává, s mozdulásra duzzasztaná a magyar hajó petyhüdt vitorláit.
Miniszterelnök Úr, markoljon a kormányba heroikus, új elszánással: a hajó új utakon akar az Élet új hívásai felé haladni. Az államüzlet apró gazdasági zsargonjának a kis ügyességeknek, mikroszkopikus machiavellizmusoknak ideje lejárt: a halálos elszántsá-gú, epikus arányú történelmi építésre van szükség, hogy legyen védő és termő magyar öntudat. Miniszterelnök Úr: az élet forró hívása jön a márciusi szélben a meghervasztott magyarság felé. Könyörgöm: vezessen bennünket e hívás parancsai szerint… Részlet Szabó Dezső leveléből Korunk legveszélyesebb szellemi vírusa
Alapvető dolognak tartom, hogy a mai, rendkívül bonyolult és ellentmondásos idők- ben csak helyes világnézet és szilárd elvek segítségével lehet eligazodni, sőt, csak ezek alapján lehet távlati jövőképet adni a társadalomnak, vagy akár nemzetstratégiát ki-dolgozni.
Állandóan emlegetjük az általános erkölcsi válságot, hangoztatjuk, hogy az ebből való kilábalás mindennél fontosabb, és állítjuk, hogy ez csak a keresztény erkölcsiség alap-
ján lehetséges. Ugyanakkor talán nem vesszük észre, hogy az erkölcs egy nagyon ösz-
szetett fogalom, és erkölcstelennek lenni nem csak hazudozással, korrupcióval és házas-
ságtöréssel lehet. Erkölcstelen minden önzés, túlzott anyagiasság, féktelen karriervágy,
és általában az egyéni érdekek túlhangsúlyozása a társadalom érdekeivel szemben. Az
emberben eredendően is meglévő önzésnek táptalajt és igazolást ad korunk legveszélye-
sebb szellemi vírusa, a liberalizmus. Ez a kártékony téveszme, álnok módon kihasznál-
va nevének hasonlóságát egy tiszteletreméltó, kétszáz éves szellemi áramlattal, a nemzeti liberalizmussal, saját elődjeinek állítja be annak nagy alakjait (Petőfi , Kossuth, Széche-nyi, Kölcsey, Deák, Eötvös stb.), akikről minden városban és faluban terek, utcák vannak elnevezve. Ez történelemhamisítás! Mikor mondott a magyar közoktatás megteremtője, Eötvös József olyanokat, hogy az iskola legyen világnézetileg semleges, ne neveljen, csak oktasson, hogy a különböző kultúrák egyenrangúak, hogy nem kell erkölcs, csak törvé-
nyek? Múltunk nagyjai nem azt mondták, hogy „valósítsd meg önmagadat”, menjél oda
munkát vállalni, ahol többet fi zetnek és hagyd el öreg szüleidet, rokonaidat, barátaidat,
hogy semmivel sem tartozol népednek, hazádnak. Éppen ellenkezőleg, azt hirdették,
hogy „a haza mindenek előtt” és „ne azt nézd, hogy mit kaphatsz a hazától, hanem azt,
hogy mit adhatsz neki.” A liberalizmus a szabadságnak meg a jogoknak a túlhangsú-
lyozásával és a kötelességek elhallgatásával aláássa az erkölcsi normákat, igazol min-
denféle devianciát, lerombolja a család és a haza eszméjét. A féktelen szabadság hirdetése,
az „élj úgy, ahogy neked tetszik”, az „élvezz ki minden pillanatot” jelszavak romboló
hatása mellbevágó valóság, csak rá kell néznünk korunk átlagemberére, de különösen
fi atalságunk viselkedésére, egész életvitelére. Egy értékrendjétől megfosztott, mentálisan összezavart, dekadens társadalom képét látjuk. Nem kellenek az „elavult” erkölcsi gátak, nem a kötelezettségek, a másokért vállal felelősség és segítőkészség – különösen nem az áldozatvállalás.
Meg kell vizsgálni minden fontos társadalmi kérdést a közösség érdekei és építése szem- pontjából. A leghatározottabban fel kell lépni a társadalom egészére káros, romboló néze-tek ellen, vissza kell hozni a normális értékrendet, amely szerint minden cselekedet értékét az adja meg, hogy mennyire hasznos a társadalom számára. A pénzközpontú, materialista gondolkodásmóddal, az egoizmussal, a minden áron való sikerorientáltsággal a magasabb értékek keresését, a másokért vállalt áldozatot állítjuk szembe. Olyan világban akarunk élni, ahol mindenki felelős a másikért. Az ember nem magában áll, hanem társadalomban él, és ezért az egyén minden tette hat a közösségére, és ugyanakkor a közösség szellemisége, fel-fogása visszahat az egyénre.
Ne tévesszen meg bennünket, hogy a nyíltan liberális párt feltehetően kihull a parla- mentből. A liberalizmus torz szelleme uralja az egész Európai Uniót, ott van a médi-ákban, sőt, átjár mindnyájunkat. Behatolt még a történelmi egyházakba is, folyamatos hátrálássá silányítva egykor bátor állásfoglalásaikat. Hol lenne mostanra az emberiség, ha évezredek óta a család, a közösség nem adta volna tudtul tagjainak, hogy mit tart helyesnek és mit nem. Aki pedig a társadalmi elvárásokat megszegte, azt hátrány, meg- vetés, sőt kiközösítés kísérte. Ki merné ezt ma megtenni? Állítom, hogy mindenkor és minden területen bátran szembe kell szállnia ezzel a hazug és tudatosan romboló szellemi vírussal.
A következőkben majd végigveszünk minden fontos területet, ahol a keresztényszociális szemléletnek ki kell alakítania a saját álláspontját. (Folytatjuk) AZ ÉRTESÍTŐT NE DOBD EL, ADD TOVÁBB!
ÉRTESÍTŐ
Még egyszer a „kiegyenlítő nemi politikáról”
Egy alapjaiban helytelen szándékkal szemben nem érvelni kell, hanem a helyes magatartást kell megfogalmazni. Ezt tesszük most, amikor határozottan kijelentjük, hogy az óvodáskor-tól kezdve végzett következetes neveléssel meg kell szilárdítani a férfi ak nemi identitástuda-tát, férfi úi, dolgos családapai szerepvállalását, felelősségérzetét.
A múlt század 70-es éveitől kezdve beszivárgó, majd tudatosan terjesztett „szexuális for- radalom” egyfelől önző, durva nemiséggé csonkolta a férfi igaz szerelmét, másfelől szabad-ság címén helyt adva a családot romboló különböző nemi eltévelyedéseknek, divatos példa-képpé tette a nőiesen puhány férfi t. Petőfi Sándor eszménye, a „Ha férfi vagy, légy férfi , S ne hitvány gyönge báb”, mára nevetség tárgya.
Ma az életgyökér roncsolása valósággá vált, hivatalosan kényszerítő gyakorlatával állunk szemben a köznevelés területén. A szélsőséges liberalizmus nemi ideológiai főáramlata – „gender mainstreaming”-je – ma: a hímnőség (androgynia), más szóval a hermafroditizmus. Az embernél ez nemi rendellenesség, amely súlyos pszichés zavarokat is okozhat. Ezt tuda-
tosan terjeszteni, fokozni társadalomellenes bűn. Ennek az ideológiai mozgalomnak az
egyik alapvetője Francis Fukuyama, aki annak idején Samuel Ph. Huntingtonnal együtt
az Amerikai Egyesült Államok elnökének, idősebb George Bushnak, illetve kormányá-
nak stratégiai tanácsadója volt. Fukuyama 1992-ben „A történelem vége és az utolsó em-
ber” című könyvében a hegeliánus-marxista ideológia alapján beszél a történelem végéről:
„egyszerűen a történelem végének vagyunk a tanúi: tehát az emberiség ideológiai fejlődése befejezésének, annak, hogy végső kormányzati formaként sor kerül a nyugati liberális de-mokrácia általános bevezetésére”.
Huntington Fukuyama felfogását, aki egyébként tanítványa volt, illúziónak tartja.
Fukuyama jövőtlenül pesszimista. Emberképe – különösen az utolsó változatában –el- borzasztó. Erről a Zeit-Fragen nevű svájci folyóiratban Maria Koch nyújt ismertetést. Fu-kuyama felülbírálva saját korábbi könyvét 2000-ben így ír tézisének „döntő hibájáról”: „Az emberi természet változatlanságából indultam ki. A biotechnológiai forradalom útján az ember manipulálhatóvá válik”. Ennek előjele, hogy „ami egyszer majd génterápiával lehe-tővé válik, az ma már neurofarmakológiával előállítható.” Erre döntő bizonyítékként a rita-lin és a prozac alkalmazását említi. (A ritalin amphetaminszármazék, pszichotrop hatású gyógyszer, amelyet azonban, ha valaki porrá őrölve felszippant, drogként hat és másodper-cek alatt az agyba jut.) Egy napon majd lelkesedik Fukuyama – „olyan technológiával ren-delkezünk, amely egy kevésbé erőszakos ember tenyésztését teszi lehetővé”. Nem félreértés, a „tenyésztés” szót használja ebben a tanulmányában, amely Berlinben 2000-ben jelent meg „A programozott emberszörny” („Der programmierte Unmensch”) címmel.
A ritalint az USA-ban főként túlmozgékonyság (hiperaktivitás) ellen már óvodáskortól kezdve 3 millió gyermek szedi rendszeresen (a világon – akkor – kb. 10 millió és a számuk évről évre ugrásszerűen nő). A prosac erős hatású depresszió elleni gyógyszer, amely az agyi folyamatok szerotoninképét változtatja meg. Főként nők szedik, az USA-ban mintegy 35 milliónyian. E két gyógyszer hatását Fukuyama így értékeli: „A ritalin és a prozac hatása jó-tékony szimmetriát eredményez. Az első a fi úkat kevésbé fi úsakká teszi, az utóbbi kiegyen-líti a másik oldalt – a depressziót a nőknél. E két gyógyszer észrevétlenül közelebb hoz min-ket az androgyn emberhez, amely a korszerű kiegyenlítő nemi politika célja”. Megállapítja továbbá: „Mi valóban előidézzük az emberi történelem végét, mivel mi annak az embernek, akit ismerünk, véget vetünk. Ezután kezdődik valóságosan egy új poszthumán történelem”.
Ez egyértelmű beszéd, és semmi okunk nincs arra, hogy egy világbirodalom stratégiai tanácsadóját ne vegyük komolyan. Már a jelen félelmetes. A vegyi és a biológiai fegyverek
gyártását betiltották. Ezt egyes országokban – hogy éppen melyikben igen, s melyikben és
miért nem, soha nem közlik – nemzetközi összefogással ellenőrzik. Ugyanakkor az ugyan-
olyan félelmetes, vagy még félelmetesebb hatású más vegyszereket nem minősítenek
fegyvernek, hanem gyógyszernek, s költséges reklám- és média-hadműveleti előkészítés-
sel embermilliókat, köztük gyermekeket „békésen” – s szó szerint – beetetnek ezekkel!
S mindez politikai céllal, egy „korszerű nemi politika” céljából s egy „poszthumán törté-
nelem” korszakának nyitányaként történik. Gondoljuk végig: mi várható egy meghirdetet-
ten poszthumán, azaz „emberiesség utáni” – magyarul: embertelen – társadalomtól? Jog és
erkölcs ugyanis csak addig tart, ameddig az emberiesség. Ami várható: anarchia, diktatúra,
háború, a gyűlölet tobzódása. Ez pedig nemcsak természetellenes, életellenes, hanem igen
költséges is. A gonoszság árát pedig mindig a jókkal fi zettetik meg. Egy ilyen „politikának”
a tudatos, agresszív és járványszerű elterjesztése a világon – emberiség elleni bűntett.
A nemek kérdésében a természet és a teremtés rendje, a történelmi és a családi tapasz- talatok egybehangzók. A nő és a férfi közötti biológiai és pszichológiai különbségek ellen, valamint kettejük emberméltóságából fakadó erkölcsi és jogi egyenrangúságuk ellen, az európai kultúra területén a tudomány igazi, érdemi érvet felhozni nem tudott. A felszí-nes divatjelenségek mulandók, a természetellenes perverzitásokkal pedig a patológia és a büntetőjog foglalkozik. Mivel pedig az emberi természet az elmúlt évezredek alatt nem változott, a hagyományos szerepek a korszerűek s azok is maradnak. Legfeljebb teljesebben A férfi és a nő egymásra utaltságát, egymást kiegészítő szerepüket a családban szépen
fejezi ki Madách Imre Az Ember Tragédiájában. Az Úr, miután Éva bejelentése – gyerme-
ket vár – Ádám életének újra értelmet ad, így szól:
S ha jól ügyelsz, egy szózat zeng feléd Költészetté fog és dallá szűrődni.
ÉRTESÍTŐ
(Utóirat: Ezt az írást egy 7 évvel ezelőtt megjelent munkánkból állítottuk össze [„A nemzet értékrendje”. Kairosz Kiadó, 2003]. Sajnos ennek akkor és azóta sem volt visszhangja, noha számos, magát kereszténynek mondó vezető értelmiségi megkapta könyvünket. Sőt, kérésünk ellenére éppen egyházi könyvesboltok zárkóztak el árusításától. Ezért kezdődik így a cím: A demokratikus közélet problémái
Rövidesen a választások után hazánkban nagy változások várhatók. Szeretnénk, ha a mostani választások végre elhoznák a várva várt rendszerváltást. Mert eddig a prole-tárdiktatúra után igen kevés változás volt. A politikai diktatúrát pénzdiktatúra követte némi szólásszabadsággal. A még ki sem alakult parlamenti demokrácia megcsúfolására parlamenti diktatúra keletkezett. Antall József nem igazi rendszerváltást hozott létre. A kommunisták pártdiktatúráját nem igazi demokrácia, hanem a pénzoligarchák diktatú-rája követte.
Elnézést kérek a tisztelt olvasótól, de szólni kell a Fidesz–KDNP viszonyáról is, arról, hogy a rádióban közölték, a Fidesz „7 civil szervezettel” kötött szövetséget. Amikor felsorolták a civil szervezeteket, nagyon elcsodálkoztam. Nem gondoltam, hogy a KDNP-t már nem pártnak tekinti a Fidesz – hanem civil szervezetnek. Lám-lám, a kettős párttagság alapján a KDNP csak civil szervezete lett a Fidesznek! Az is érdekes, hogy a kettős párt egyik elnöke az országos listán az első (Orbán Viktor), a másik elnöke (Semjén Zsolt) az ötödik helyét kapta. Szövetséges pártok között az első két helyen a szövetséges pártok vezetői szoktak szerepelni. Ez leértékeli a szövetséget.
Valószínű, a Fidesz nyeri meg a választást. A kérdés az, mivel fogja kezdeni a vál- toztatásokat az új kormány? Ugyanis nagyon sok problémát kell rövid idő alatt megol-dani, mindet nem is lehet azonnal megváltoztatni. Az első 100 nap döntő jelentőségű lesz. A nemzetgazdaság rendbetétele hosszabb időt igényel. Elvi, jogi rendeletek meg-hozásához nem sok idő kell. Elsők közé javasolható: a korrupció megszüntetése céljából a parlamenti Mentelmi Bizottság törlését (ez nem demokratikus), a titkosítási ügyek korlátozását, a média szigorúbb ellenőrzését, az álláshalmozás tiltását, a határainkon túl élő magyarság kettős állampolgárságának megadását, a kettős párttagság tiltását (mindenki csak egy párt tagja lehessen) és nem utolsó sorban javasoljuk, hogy a parla- ment ne a képviselők tiszteletdíjának, költségtérítésének emelésével kezdje a parlamenti munkát – ami eddig szokásos volt –, és a szakmai és politikai munkára a megbízást ne csak a „barátság” (haverság) szerint adják, hanem a hozzáértés, a tapasztalat és a tudás fi gyelembe vételével.
Kíváncsian várjuk, mivel kezdi a kormány az „új rendszerváltást”. Egy nyugdíjas panaszai
Mi, nyugdíjasok azt tapasztaltuk az elmúlt években, hogy Magyarországon a gazdaság ösz- szeomlott, az ország államcsőd előtt áll. Bajnai Gordon nyilatkozta, „az állam nem tudja fi zetni az orvosok, tanárok, rendőrök fi zetését, nem jut pénz a nyugdíjakra, gyesre, gyed-re…”, de nem kívánt előrehozott választásokat tartani azért, hogy még fél évig megkaphas- sák „elvtársai” nem kis összegű jövedelmüket. Ezt az IMF segítségével elérték. Ők ugyanis nem ismerik a nyugdíjasok életét, ők elefántcsonttoronyban élnek.
Korozs Lajos államtitkár „Idősügyi akadémia” címen előadást tartott nálunk Szekszárdon azzal a céllal, hogy MSZP-re való szavazásra buzdítsa a hallgatókat. Én az alábbiakat szerettem volna elmondani, de már az elején rettenetesen felháborodva felugrott az elvtárs és távozott. Az előadása botrányba fulladt, megcsúfolva a szabad szólás- és véleménynyilvánítás jogát.
Elmondani kívántam, a nyugdíjasok, minimálbéren élők, nagycsaládasok érdekében a legfontosabb javításra szoruló sérelmeket rövid mondatokban: közalkalmazottak, nyugdíjasok 13. havi bérének elvonását, a dolgozok 2009. évi béremelésének elhalasztását, az élelmiszerekre a 25%-os áfa bevezetését, a kiegészítő nyugdíjemelés 2010. évre halasztását, szociális támogatások (idősek otthona, ápolási támogatás) csökkentését, önkormányzati költségvetés támogatásának csökkentését, a szociális biztonság romlását (2009-ben 12 ezer család házát árverezték el).
TERJESZD AZ ÉRTESÍTŐT! Ha több példányt kívánsz, vagy nem kívánod további küldését ingyenes havilapunknak, kérem, jelezd – kívánságod teljesítjük. Ha támogatni kívánod megjelenését, bankszámlaszámunk: A De mok ra ti kus Köz élet ért Ala pít vány (DE KA) lapja.
Felelős szerkesztő: dr. Baj nok Ist ván.
Szerkesztőség: 1111 Budapest, Bartók Béla út 18. Tel./fax: 386 4476 ÉRTESÍTŐ

Source: http://bajnok.hu/ertesito/2010/2010_04.pdf